Pipacs

Úgy tartják, nem helyekhez, hanem emberekhez kötődik, ragaszkodik az ember. Személyekhez kötődő helyszínekhez, tárgyakhoz, ahol járva és melyeket látva, érintve eszébe jutnak bizonyos szituációk, események. Egy-egy utat ismét végigjárva, melyet egy számomra igen kedves emberrel is megtettem már. Mintha akkor, ismételten Ő is ott lenne. Példának okáért, egy-egy pad, melynél egykor tiszteletünket tettük, ennek nyomán kiemelkedik a többi közül.

Számomra különös jelentőséggel bírnak ezek a szimbólumok. Egyik ilyen a pipacs. Azelőtt teljesen közömbös volt számomra ez a virág, de ez megváltozott azóta, mióta bizonyos személy(ek)hez tudom kötni ezeket. Hirtelen elhatározásból ajándékoztam egyet egy Kisasszonynak -- nevezzük Felhőcskének -- és mindmáig emlékezek a helyre, az "átadás-átvétel" lezajlására és általánosságban véve is arra a napra, amit Vele tölthettem. Ez a virág azt a napot fémjelzi, és mára valamiképpen a köztünk fennálló, némiképp meghatározhatatlan kapcsolatot is jelképezi.

Tárgyak, melyek bizonyos személyekhez köthetők: egy fénykép, egy kézzel írott levél, egy képeslap, egy maga keze által készített / beszerzett ajándék. Mindegyikről tudom, kitől származik. Mind-mind emléket jelentenek számomra, felelevenítenek egy-egy eseményt, történetet, melyet azzal éltem át, kitől kaptam ezeket. Mikor olvasom a hozzám szóló sorokat, nézegetem a kapott ajándékokat, annak "küldőjének" jelenlétét érzem, előtörnek az emlékek, a szép és boldog pillanatok. A számomra fontos napokra nagyon pontosan emlékezem, még hónapokkal, akár évekkel később is.

Az, hogy egy virág vagy bármi más a kedvencemmé váljon, csupán ezen múlik. A pipacs ilyenné vált. Vörös színével feltűnő, ám gyomnövénynek titulált virág. Nekem azonban, egy bizonyos szituáció nyomán jelentőssé vált, és most már az is marad...