Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa.

Az én vétkem, az én vétkem, az én igen nagy vétkem.

Hibáztam, vétkeztem, megbántottalak, megsértettelek, megsirattalak Titeket, akik még most is életem legfontosabb Emberei közé tartoznak. Emberiességetekről tanúskodik, hogy megadtátok, megadjátok az Esélyt az újrakezdésre, kiálltok, kitartotok mellettem, elfogadjátok a segítséget, jó szavakkal, kedves szavakkal illettek engem és segítetek, hogy átvészeljem ezt a nehéz időszakot. Itt és most kimondom, hogy hallja szívem hangját ország-világ, hogy az Egyetlen, akit elküldött hozzám az Ég, az egyetlen, akit őszintén és tiszta szívvel szeretek, Te vagy, Irén. SZERETLEK. Talán már sosem kaplak vissza, talán elvesztettelek örökre, de Te, TE, úgy viszonyulsz hozzám, mint Aki hálás nekem, hogy próbálom helyrehozni ezt a kapcsolatot, és habár ezt nem érdemlem meg, köszönöm Neked.
Kati: igen, bántottam a Testvéredet, szóval, tettel, cselekedettel, meggondolatlanul. SOHA nem bocsátom meg magamnak, hogy fájdalmat okoztam Neked és Neki, minden jó szándékom ellenére megtörtént az, aminek SOHA, SOHA, SOHA nem szabadott volna megtörténnie. Szembe fordultam azokkal, Akik mindig mellettem álltak, és most lásd, megint itt könyörgök Nektek, hogy bocsássatok meg, bocsássátok meg BŰNÖMET, mert ez az egyik legnagyobb BŰN, amit ember csak elkövethet Élete során. Kárhozatra ítéltettem, de megbántam, megbántam azóta már egyszer-tízszer-százszor-ezerszer-VÉGTELENSZER, hogy bántottalak Titeket, bántottam két ilyen nagyszerű Lányt, mint amilyenek Ti vagytok. Kati, kérlek, bocsáss meg.
Vállaltam, hogy segítek, ez így is történt. De amit kaptam Tőletek, kevésnek éreztem, mert igen, önző vagyok, csak a saját érdekeimet néztem, nem tudtam önzetlenül segíteni, nem volt elég a KÖSZÖNÖM, mindig csak többet és többet és többet akartam, emberi gyarlóságom bizonyítékaként.
Nem érzem jól magam, de nem Miattatok, magam miatt. Nem tudom elfelejteni az együtt töltött csodálatos perceket, órákat, napokat, melyek itt élnek bennem, emlékeim között és melyeket nem becsültem meg. Nem becsültelek meg Titeket, nem becsültem meg ISTEN AJÁNDÉKÁT, hogy elhozott nekem Titeket, hogy nekem szánt Titeket a sors. Hogyan is tudnám mindezt jóvátenni, lehet-e még... LEHET-E MÉG... helyrehozni mindent, segíthetek-e még, tisztelhetek-e még, szerethetek-e még...?
Tudom, nagyon kevés ez a szó. De sajnos csak ezt tudom mondani:

BOCSÁNAT!!!