Köszönöm a Tisztelt Publikomot!
Pünkösd Hétfő reggele új időket hoz -- ünnepel a Keresztény Világ, ki-ki saját belátása, lehetőségei szerint. Pihenéssel, kirándulással, vagy éppen a Köz Szolgálatával, de a szíve mélyén az érzéssel, az ünneplés felemelő pillanatával.
Jómagam, nevezett [scqwilson] a mai napon kéri leendő Közönségétől, engedjétek meg, hogy bemutatkozzak, és útjára, szabadjára engedjem gondolataimat e blog keretein belül. Egy kicsit magamról, egy kicsit a Világról, szűkebb ér tágabb környezetemről. Egyetemistaként és gyakorló újságíróként az írás világa nem áll távol tőlem, de azt hiszem, azzal mindenki egyet ért, hogy írni saját magunkról a legnehezebb. Mert hiszen ahogy mi magunkat látjuk, egyáltalán nem lehetünk benne biztosak, hogy mások is úgy látnak minket. És ez veszélyes -- nehezen tudjuk elfogadni, hogy az, amit mi a tükörben látunk, egyáltalán nem az, amit mások gondolnak rólunk. Ez pedig önértékelésünket kockáztatja.
Itt, ezen oldalakon tükröt állítok saját magam elé. Ez lesz az én kis Saját Igazságom, melyről előrebocsátom, hogy csak én gondolom annak. Hiszem, hogy mindenkinek megvan a saját igazsága, amiben ő hisz, és azt tartja helyesnek. Nem biztos azonban, hogy az lesz a Nagy Egyetemes Igazság, amit az emberiség oly régóta keres, és bár lehet, hogy nem is létezik, mégis kergetjük, szüntelenül, napról-napra, hétről hétre. Keressük, de talán teljesíthetetlen feladatot vállaltunk...
Fogadjátok szeretettel írásaimat, legalább olyannal, amilyennel én írom azt Nektek. Köszöntsétek Wilson(ká)t, szívélyes üdvözlettel
--
[scqwilson]
