„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.”
János 11,25
Lelke tisztaságát mutatta a Világnak
Élete teljében
Hátat fordítva a Mulandóságnak
Fehérségével
Ki Őt, a Rózsát valaha látta
Megörvendeztette
's Üzenetét, 'mit őrzött szirmaiban
Megismerhette
Bár most eljött Érte a Vég: sorsát aligha
Kerülhette el
Hisz' az Élet fonala megszakad
Isten Vele
Megkopott fénye, virágja elhalt
De nem feledve
'mit nekünk adott, bennünk él az
Emléke
's míg élünk, emlékezünk majd
Szépségére
Mert a legszebb Ő volt, mint az Angyal
'Ki megőrizte
A Rózsák Rózsáját, szeretetet adva
Reggel és este
's bár a búcsú mindig nehéz, nem szól az
Mindörökre
Mert az elmúlás csak a Földi léttől szakíta'
De nem törölve
Soha az emlékek közül, ott megmarad
A Rózsa csodás képe
Debreczen