Szerződés

Folyó év július hava 8. napjától folytatom Küldetésemet. Visszatérek a Gyerekekhez, akik talán már nem is annyira azok. Vagy én nem vagyok még igazán Felnőtt. A Tanítás nem kizárólag egyoldalú, sokszor Ők tanítanak engem. Csak a tantárgy kissé más.

Tapasztalataik nyomán megfogalmazott tanácsokat kapok Tőlük. Ők is, Én is kísérletet teszünk arra, hogy egymást előremozdítsuk, biztassuk a folytatásra. Azok közül, akiket immáron 3-4 éve tanítok, sokan ily módon idővel a Barátaim is lettek. De természetesen a "Tanár -- Tanítvány" viszony az elődleges.

Elindult a folyamat. A vizsgatételeket, feladatsorokat Judit Tanárnő rendelkezésemre bocsátotta. A következő napok még arról fognak szólni, hogy én is felkészülök ezekre a vizsgákra. Tudásom bár -- ki merem jelenteni -- biztos lábakon áll, természetesen nem árt a felfrissítés egy év távlatából. De inkább arra készülök, hogy míg egyesek régi ismerősként tekintenek majd rám, jönnek az újak, akik az első napokban még igen bizonytalanok, kedvetlenek, motiválatlanok, ami persze egy bukás után valahol érthető. Az én feladatom elsősorban az, hogy a bizonytalanságból bizonyosság, a kedvetlenségből némi kedv, a motiválatlanságból motiváltság legyen.

Mindemellett az ismeretlen személyemből adódó bizalmatlanságból egy bizalmi kapcsolat kialakítására kell törekedni, hiszen anélkül a dolog nem működik, amely nem a tanítás hatékonytalanságában, hanem annak hiányában mutatkozik meg. Ilyenkor ugyanis a megjelenésre való hajlandóság rendkívül csekély avagy nulla.

Akárhogy is, Tanítványok, Hozzátok szólok: jöjjetek! Nem értem, nem az iskoláért.

Csakis Magatokért!